Melyik téma kér ecsetet és melyik kiált fényképezőgépért? – Szentes Zágonnal beszélgettünk

Szentes Zágon szerint más dolgokat lehet kifejezni az ecsettel és másokat egy fényképezőgéppel: ő mindkettőt magabiztosan használja. Az 1001 ötletben vele beszélgettünk. Szentes Zágont első körben nem vették fel a kolozsvári képzőművészeti egyetem festészet szakára, de ő ennek ellenére nem mondott le a képzőművészetről, és bár az egyetemet fotó szakon végezte el, a festészetnek ugyanakkora jelentősége van az életében, mint a fotógráfiának. A festészet szubjektivitásának és a fotográfia objektivitásának tengelyén helyezkedik el életében az alkalmazott grafika, több száz könyv borítóját tervezte már, azáltal, hogy tovább kell gondolnia egyik-másik művet, sajátos kapcsolatban áll az erdélyi magyar irodalommal is. Szentes Zágon az 1001 ötletben mesélt két készülő új projektjéről: az egyikben Kolozsvár változó urbanisztikai szövetét tárja fel, a másikban a városközpontból lakhatásilag kiszorult magyar értelmiségi közeget ismerhetjük meg. De mesélt arról is, mi foglalkoztatja éppen a festészetben, hogyan lehet olyan fogalmakat ecsetvonásokkal vizsgálni mint a cancel culture, a szabad választás illúziója, demokrácia export, vagy épp a double standards. Hogyan lehet úgy szemlélni az otthont, mintha egy világvárosban fotóznánk? Illusztrálja-e vagy sem egy borító a könyvet? Hogyan lehet szavakkal sokszor nehezen megfogható fogalmakat festményként újraértelmezni? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Szentes Zágonnal.