147 - Az egyedülálló anyaságról: "Én a szentestét egyedül töltöm, míg a fiam az apukájával és a volt anyósommal karácsonyozik"

Aki maga is elvált szülők gyermeke, az tudja, hogy milyen csonka családban felnőni. Aztán amikor felnőtté válunk és anyák leszünk, még ha tudjuk is ezt, sokszor mégis elképzelni sem tudjuk, milyen lehet a másik oldalon lenni, milyen lehet egyedül felnevelni akár egy gyereket is. Aki már szülői szerepben van, biztosan ismeri azt az érzést, amikor egyedül tölt huzamosabb időt a porontyával. A GYED időszak alatt, egy-egy húzósabb, mondjuk fogzós nap után számoljuk vissza a perceket, nézzük az órát, hogy mikor jön már haza a férjünk a munkából. Amint átlépte a küszöböt – kis túlzással – már adjuk is át neki elsőszülöttünk, hogy a fürdőszobaajtót magunkra zárva egy kicsit fellélegezzünk. De mi van azokkal az édesanyákkal, akiknek nincs váltótársuk? Akiknek úgy alakult az életük, hogy a hónapok túlnyomó részében egyedül kell ellátniuk a gyerkőcüket? Akiknek nincs az éjszakákon kívül szusszanásnyi idejük sem? Akik mindig készenlétben vannak? És akik, ha kell, egyedül töltik a szentestét, minden évben. A Mesélj, Anyukám! podcastunk legújabb epizódjában Pataki-Nagy Éva volt a visszatérő vendégünk, hiszen egy korábbi részben, még az első évadunkban az egyedülálló anyaságról a covid, karantén idején már mesélt nekünk. Most visszajött pár évvel később, és kendőzetlen őszinteséggel mesélt az egyedülálló anyaság minden oldaláról.